Nagyváradon a református püspökség dísztermében tartott könyvbemutatóval és plakátkiállítással köszöntötték 60. születésnapján Tőkés Lászlót. A Tőkés László európai parlamenti képviselő irodája által hétfőn kiadott közleménye szerint G. Mátyus Melinda Színről színre – A temesvári református egyházközség forradalma 1989-ben című munkáját „az igazak könyvének” nevezte Mészáros Ildikó temesvári magyartanár a bemutatón. Elmondta, a könyvben „tanúságtevők elbeszéléséből” derül ki, hogy 1986-1989 között, Tőkés László lelkipásztori szolgálata idején mi történt Temesvár református gyülekezetében, és mindez miképpen vezetett a Ceauşescu-rezsim elleni felkelés kirobbanásához. Ugyancsak vasárnap nyitották meg a püspökség előcsarnokában Mohácsi László Árpád képzőművész Unió Erdéllyel 2007-2012 című plakátkiállítását is.

A Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány olyan határon túli személyeket jutalmaz, akik a fiatalság összefogásáért, szellemi, kulturális együttműködéséért kifejtett tevékenységük révén elismerést vívtak ki.

Évente két díjat osztanak ki. A 2011-re szóló díjak egyikét Demeter Irén marosvásárhelyi református vallástanárnőnek ítélték oda, aki a KOEN (Keresztény Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért) Alapítvány elnöke. Az egész Kárpát-medencére kiterjedő önkéntes munkáját 1993-ban kezdte, amikor a rendszerváltás után holland kezdeményezésre megrendezték az első Vakációs bibliaheteket. A Vakációs bibliahét, melyet megyénkben nagyon népszerűnek tartanak, ötnapos program, óvodás és általános iskolás korú gyermekeknek szól. Célja, hogy a vakáció idejére valóban tartalmas időtöltést biztosítson a gyermekeknek bibliai történetek játékos feldolgozása, kézimunkázás, játék és ének révén. A programban – melyet első évben 1000 gyermek részvételével három erdélyi helyszínen rendeztek meg kísérleti jelleggel – ma már 30.000 gyermek vesz részt közel 500 csoportban, több száz önkéntes közreműködésével.

A Vakációs bibliahét Erdélyt túllépve Kárpát-medencei szintű kezdeményezéssé nőtte ki magát az évek folyamán, melyben így több mint 50.000 magyar gyermek vesz részt évente, felekezettől függetlenül.

Ezt a kiterjedt, hat ország határain átnyúló munkát, valamint a Vakációs bibliahét programjának összeállítását Demeter Irén látja el a kezdetektől fogva. Az önkéntesség jegyében mutat példát munkatársainak immár két évtizede. Mivel jövőre huszadik alkalommal rendezik meg a Vakációs bibliaheteket a Kárpát-medence magyarlakta vidékein, a Magyar Fiatalokért Díj időszerű e munka elismeréséért.

Az idei – huszadik – Vakációs bibliahét bemutatójára Marosvásárhelyen április 18-án 16 órakor kerül sor az alsóvárosi református templomban (Ludas utca 3.).

Tisztelt Lelkipásztorok, Gondnokok, Presbiterek és Gyülekezeteink hívő Népe!
Kedves Nőszövetségek, Ifjúsági szervezetek, missziói- és diakóniai közösségek!
Szeretett Munkatársaink!

Olykor hasznos dolog tudatosan ellenőriznünk a megtett utat, valamint az elénk tárulkozó kilátást. A honnan-merre, a miként-hogyan, a kudarc-siker, a múlt és jövő tapasztalatai és tervei között jó felismerni az eligazító bizonyosságot, a megnyugtató döntést.

Önvizsgálatunkhoz a húsvéti sír mellett megszólaló, evangéliumot hirdető angyal szavait hívjuk segítségül. „ És menjetek gyorsan, és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt…” (Mt28,7). Krisztus feltámadása lett az a megkerülhetetlen, ugyanakkor régen óhajtott határállomás, ahonnan vissza és előre kitűnő kép tárulkozik fel az övéi előtt.  Az evangéliumot megértő asszonyok futva teljesítik a hírhozó angyal utasítását. Nem a közelmúlt félelme készteti sietségre őket, hanem a feltámadott Krisztusról szóló ígéret: „előttetek megy!” Krisztus feltámadott és azonnal munkába állt! Nem emésztette az asszonyokat lépésfékező közömbösség, mert emlékeztek arra, hogy mit jelent az, ha Isten mutatja az utat. Éppen a karácsonyi esemény kapcsán, a keleti bölcsek látogatása alkalmával említi meg az evangélista, hogy „a csillag, amelyet napkeleten láttak meg, előttük megy vala mind addig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala” (Mt2,9). Aki akkor előttük volt, az jár most elől! Aki a Messiás jászlához vezetett, az irányít most.

A feltámadás eseményének első óráiban kevésbé, de később annál több alkalom adódott annak megállapítására, hogy milyen eredmény származott Isten akaratának hűséges és engedelmes követése nyomán. Ugyanígy az engedetlenség gyümölcstelen jegyzéke is könnyen összeállítható. Az angyal sürgető útmutatása önmagában kevés lett volna az asszonyoknak, ha azok a szenvedés napjai előtt nem tapasztalták volna meg a szeretet, a jóság, az erő működő, éppen ezért mindig kívánatos jelenlétét. Ők most a múlt eseményeiből szerzett tapasztalatokkal, az evangéliumhirdető angyal buzdítása által, „szófogadó”, Ige-követő hírvivők lesznek. Ezáltal mehetnek és mondhatják a legcsodálatosabb tudósítást, hogy Krisztus feltámadott!

A feltámadás megtörténte bár felülmúlhatatlan csoda, mégsem maradhat meg véleménymegosztó, vitaképző mozzanatként. Az embernek nem a feltámadásról alkotott elképzelése a döntő, hanem az általa megnyilvánuló viszontválasz. Nem hiába kapják az asszonyok és a tanítványok kész programként a következő lépésre a meghívást, azaz előttetek megy, tehát kövessétek, ott meglátjátok, tehát ne tévesszétek el többé szemetek elől! A feltámadt Krisztus nem okoskodó, oka-nincs elméleteket szövögető társaságot gyűjt, hanem lendületesen útra kelő, egyenesen célra tekintő gyülekezetet tart karjai között.

A honnan-merre napi kérdéseire nekünk is félreérthetetlenül meghatározza a választ, amikor az Általa kijelölt egyetlen Ő utána követhető ösvényre hív, amelynek nincs párhuzamosa, sem letérője vagy hasonmása.

A hogyan-miként szüntelen visszaköszönő dilemma addig nem csillapítható, ameddig nem értjük meg, hogy az előttünk járót és követni való jeleit látnunk kell, és figyelemmel kísérni.

A siker-kudarc feszültségében állandóan terhelődő ember sohasem találhatja meg lelki egyensúlyát, ha Krisztus nélkül próbál haladni és tájékozódni.
A feltámadt Krisztus Jézus minket vigasztal, bennünket békít, amikor angyalai által megint üzeni: előttetek megy… meglátjátok Őt!

Az idei korai tavasz, a virágvasárnap alig hozott virágot a konfirmáció ünnepére. Sepsiszéken mégis díszbe öltözött a szentgyörgyi református vártemplom, a szemerjai, a belvárosi, a lutheránus-evan­gélikus templom, hitvallástételre hívták a fiatalokat a harangok Illyefal­ván és Gidófalván is.

Ünneplőbe, székely nép­viseletbe öltözött ifjak állták körül a megterített úrasztalát Szemerján, t. Incze Zsolt hirdette az ünnepi igét (Máté 21:1-9 és Zsolt. 20:5), bizonyítva, hogy az ige mindig hordoz új üzenetet. Az ötvenkét ifjú, leendő egyháztag bevonulását taglalta a jeruzsálemi bevonulás analógiája kapcsán. Vajon milyen családi, lelki töltettel vonulnak-indulnak, mert őket is egy felfordult, istentelen világ várja, az élettel való kegyetlen birkózás, amire lélekben is fel kell készülni. Viszik-e magukkal a nagy útra a szülői ház meleg-imádságos batyuját? Mit éreznek lelkükben, mernek-e tervezni, álmodozni, értékek alkotására vágyni, mert az életbe felvértezve kell indulni?! – szólt az útravaló ifjúnak-szülőnek egyaránt.

A konfirmandusok hirdetőtáblát állítottak a temp­lom előtti térre, és a szokástól eltérően levélben fejezték ki hálájukat a felkészítő és "útlevelet" adó lelkészük iránt. Vasár­nap a szemerjai gyülekezet nagy­korú tagjává fogadta a fiatalokat, akik első alkalommal részesülhettek az úrvacsora szentségében. A ki­kérdezés alkalmával adott felelet személyes vallomás volt a népes gyülekezet előtt arról, hogy nemcsak ismerik az egyház tanítását, hanem azt magukévá is tudták tenni.

Hitbeli fogadalom – 200. alkalommal a Vártemplomban

A konfirmálást megelőző előkészítőn a fiatalok megismerkedtek a protestáns vallás jelentőségével, tartalmával, s erről tesznek tanúbizonyságot az esküt megelőzően. A konfirmálásra az úrvacsoravételt megelőző bűnbánati istentiszteleten készülnek fel a fiatalok, a virágvasárnapi istentiszteleten ünnepélyes keretek között teszik le az esküt vallásukról, majd részt vesznek az úrvacsoraosztáson.

Az idén a Vártemplomban 27-en tettek fogadalmat és ezáltal hivatalosan a protestáns egyházközösségek tagjai lettek. A konfirmálást megelőző istentiszteletet Ötvös József esperes tartotta, majd Henter György lelkipásztor vezetésével fogadtak hűséget az anyaszentegyháznak. Az úrvacsoraosztást követően – szokás szerint – a fiatalok átvehették a konfirmációs emléklapot, s a vártemplomi közösség egy Bibliával is megajándékozta az egyházközség új tagjait. Ötvös József elmondta, sajnos évről évre apad a konfirmáló fiatalok száma az egyházkerületben. A kétéves időszakban, amíg a fiatalok vallásórára jártak, a lelkipásztorok nemcsak hitükben, hanem magyarságtudatukban, identitásukban is erősítették, hogy közösségünk hű tagjai legyenek és maradjanak. Két évszázad alatt azok a fiatalok, akik bizonyságok tettek hitükről a Vártemplom falai között, azt bizonyították, hogy a magyar reformátusságnak van jövője Erdélyben – hangsúlyozta az esperes.