G. Mátyus Melinda református lelkipásztor Színről színre című könyvének kolozsvári bemutatójára került sor kedden a magyar főkonzulátus nagytermében. Az író a temesvári református egyházközösség 1989-es forradalmának történetét írja le, felelevenítve a temesvári református egyházközösség 1986–1989 közötti életét .

– Ahogy az 1956-os magyarországi forradalom, úgy az 1989-es temesvári forradalom is kiemelte a magyar közösséget a hosszú évtizedeken át tartó tespedtségből. Ez a könyv a közösség bátor kiállásairól szól, sorsfordító eseményeket és személyeket mutat be. Örülök annak, hogy a könyv harmadik – a temesvári és a nagyváradi bemutató utáni – helyszíne a kolozsvári magyar főkonzulátus – tette hozzá Szilágyi.

Szántai János író a könyvet bemutatva úgy fogalmazott: „forradalom akkor van, amikor létrejön az Axis Mundi, és a világ visszavonhatatlanul fordul egyet”. Szántai szerint az Axis Mundi „földi gyökere” az igazat akaró Tőkés László volt. Szántai a könyv két kulcsmondatára is felhívta a jelenlevők figyelmét. Az egyik kulcsmondat a diktatúra tényének megállapítására vonatkozott, a másik pedig arra, hogy a kommunista diktatúrában „magabiztosan megkülönböztethető volt a jó a rossztól”. – Ez utóbbi megállapítás már nem a mi mostani kiváltságunk – tette hozzá az író.

A Kriterion Könyvkiadó igazgatója, H. Szabó Gyula először önmagának tette fel a kérdést: lehet-e újat és hiteleset mondani az 1989-es decemberi forradalomról? – Ez a könyv nem oktatja ki az olvasót, csak hitelesen felidézi az eseményeket, amelyeket az olvasó jobban megismerhet, mint sok tudományos jellegű eddigi munkából. Az események hiteles megismerését az embert semmibe vevő rendszerről szóló Franz Kaffka-idézetek is segítik – magyarázta a kiadó igazgatója.

H. Szabó Gyula egyúttal felidézte az 1989-es romániai forradalomra vonatkozó saját élményeit is: – A forradalom győzelmét követő érzést, azt az eufóriát nem lenne szabad elfelejtenünk. Ragaszkodom ahhoz a néhány felemelő naphoz , függetlenül attól, ami ez után következett.

G. Mátyus Melinda kifejezte abbéli örömét, hogy könyvének két szereplője – Tőkés László testvére, Eszter, és Gazda Árpád újságíró – megjelent a kolozsvári könyvbemutatón, illetve, hogy eljött volt teológiai tanára, Juhász Tamás is. – Az 1980-as évek második felének alaphangulata a félelem volt, amely időben és térben végtelennek tűnt – magyarázta az író. Számára az volt az izgalmas, hogyan „hámozza le” az utolsó 21 év történéseit az 1989-es forradalomról, illetve Tőkés László lelkipásztorról, aki harcba szállt az elnyomó kommunista hatalommal. – Hívő emberként, református lelkészként mondhatom, hogy a könyv első alapélménye a csoda, a kegyelem – összegzett az író.

Nagy-Hintós Diana, Szabadság, 2012-04-20

Csíki Jánost, a 100. születésnapját ünneplő, egykori református kántort köszöntötték Balavásáron.

Apó 1912-ben született, 7 évesen maradt árván. Az iskolát a mindennapi kenyérért folyó harc, a földműves munka váltotta fel.

Ennek ellenére szerette a zenét, önszorgalomból megtanult harmóniumon játszani és kántori szolgálatot teljesített. Tagja volt a falu rezesbandájának, ma is előveszi hegedűjét.

Szabó Erzsébettel kötött házasságából egy lánya született. Fiatalon több helyen volt román munkaszolgálatos és magyar határőr.

A háború után kántori vizsgát tett, és 50 évig volt az egyházközség hűséges kántora.

Két unokája és családjuk szeretettel veszik körül. Születésnapján nagy szeretettel köszöntötték az egyház elöljárói is.

Mezey Sarolta, Népújság, 2012-04-13

Ünnepélyes keretek között adták vissza húsvétvasárnapján a máramarosszigeti református templomban azt az úrasztala-terítőt, amelyet 1944-ben menekítettek ki az országból a szovjetek elől. A műkincsnek számító terítőt 1772-ben hímezték a Szeben megyei Bólyán, ahol egy hímzőiskola működött.

Az istentiszteleten jelen volt Mackó Mária magyarországi jogászdoktor is, aki visszahozta a műkincset jogos tulajdonosának, a máramarosszigeti református egyházközségnek. Hozzá egy erdélyi származású, Svájcban élő tudóstól került, aki értékesíteni akarta, az eladási árából pedig a biológiai és élelmiszer-ipari kutatásainak költségeit fedezte volna.

„1944 októberében az akkori lelkipásztor, Papp József a Kelemen család egyik tagjának két becsomagolt úrasztala-terítőt adott át. Ezeket az egyik menekülttáborból vitték a másikba. Csodával határos módon megmaradt ez az egy, amely az említett család hölgytagjánál maradt, aki együtt élt a tudóssal. Válásuk után a tudós megtartotta az egyik terítőt, amely most visszakerülhetett ide” – részletezte a terítő történetét Mackó Mária.

Az idős tudós az évek során többször próbálta kiállítani a műkincsnek számító, több mint 200 éves terítőt, el akarta adni a Soros Alapítványnak, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum textilosztályával is levelezést folytatott. A relikvia 1998-ban került Mackó Mária jogászhoz, akit a tudós a terítő értékesítésével bízott meg. Időközben magánlevelezésekből kiderült, hogy a terítő jogtalanul volt a tudósnál, aki 2000-ben meghalt.

„Nálam volt a terítő, és nem tudtam, mitévő legyek. 2004-ben arra gondoltam, hogy levelet írok a máramarosszigeti parókiának, de féltem. Arra gondoltam, hogy ha esetleg ezt észlelik, akkor nekem ebből bajom származik, holott én nem vagyok hibás semmiben. Én jó szándékkal azt hittem, hogy a jogos tulajdonost képviselem. Aztán a tavaly megadatott a visszaszolgáltatási lehetőség, amikor erre jártam, és akkor jutott eszembe, hogy esetleg személyes kapcsolatok útján biztonságosabb lenne visszajuttatni. Így sikerült, hogy végül visszakerült a terítő oda, ahova tartozik” – mesélte Mackó Mária jogászdoktor.

Sipos István máramarosszigeti református esperes a terítő visszakerülése miatt különös húsvétnak nevezte az ideit. „Hisszük, hogy csoda történt azáltal, hogy visszakerült mihozzánk ez a hányattatott sorsú, csodálatos terítő. Mi sokáig nem tudtunk róla, sőt ahogy a dokumentumokban utánanéztünk, azt hittük, hogy eltűnt, ugyanis 1944–45-ben két alkalommal is betörtek a templomunkba” – mondta az esperes. A presbiteri jegyzőkönyvek szerint a most visszajuttatott úrasztala-terítőn kívül feltehetően még hármat kimenekítettek. Sipos István elmondta, hogy a több száz éves terítőt régiségére való tekintettel különleges körülmények között kell majd tárolniuk, ehhez majd szakértők tanácsát is kikérik.

Újabb, második államosítási kísérletnek tartják a magyar történelmi egyházak, a magyar nemesi családok és a szász közösség képviselői a kormány azon törvénytervezetét, amely eltörölné a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatását. Mint arról beszámoltunk, az Ungureanu-kabinet szerdán olyan törvénytervezetet bocsátott közvitára, amely leállítaná valamennyi típusú ingatlan természetbeni visszaszolgáltatását, hatályon kívül helyezve a jelenlegi restitúciós törvények ilyen vonatkozású cikkelyeit.

A kormány várhatóan jövő heti ülésén fogadja el a tervezetet, amely szerint a hatóságok a kártérítésre jogosult személyeket nem az ingatlan reális értékén kárpótolnák, hanem ennek az értéknek a 15 százalékára korlátozzák a kifizetéseket. A kárpótlást 10 éves határidőn belül kell folyósítani, a restitúcióban illetékes hatóságoknak pedig 90 napon belül kell dönteniük a kártérítési igénylésekről. A román államot a strasbourgi Emberjogi Bíróság szólította fel 2010 őszén, hogy általános jelleggel orvosolja a nemzeti jogrendszerében található strukturális problémát az elkobzott ingatlanok után járó kártérítések ügyében, miután megállapította, hogy nem működőképes a visszaszolgáltatási rendszer.

A központi restitúciós hatóság csütörtökön tette közzé honlapján az új tervezetet, amelynek 22. cikkelyének 1-es bekezdése kimondja, hogy a jelenlegi törvényeknek a természetbeni visszaszolgáltatásra vonatkozó cikkelyeit hatályon kívül helyezi. Ez az intézkedés vonatkozna egyebek között az erdőkre és a mezőgazdasági területekre, az egyházak és a nemzeti kisebbségek közösségi ingatlanjaira, valamint a magánszemélyek által visszaigényelt területekre és épületekre is.

Romániát a strasbourgi Emberjogi Bíróság 2010 őszén kötelezte arra, hogy általános jelleggel orvosolja a nemzeti jogrendszerében található strukturális problémát az elkobzott ingatlanok után járó kártérítések ügyében. A bíróság 18 hónapot adott a kormánynak, hogy felülvizsgálja a törvénykezést ezen a területen, a határidő júliusban jár le. Erre az időszakra felfüggesztették Strasbourgban a romániai perek elbírálását. Jelenleg a restitúcióról összesen négy fő jogszabály rendelkezik, amelyek részben ellentmondanak egymásnak. Emiatt számos ingatlan ügye bíróság elé került, a volt tulajdonosok egy része pedig a strasbourgi bíróságon kereste igazát, így számos esetben az államnak kártérítést kellett fizetnie.
Markó Attila: ez a legolcsóbb
kárpótlási forma

Az államnak nem kerül semmibe, ha természetben szolgáltatja vissza a kommunizmus idején elkobozott ingatlanokat – mondta a Krónika megkeresésére Markó Attila államtitkár, az egyházi ingatlanok és a kárpótlások ügyében illetékes bizottságok tagja. Az RMDSZ-es politikus hangsúlyozta, a szerdán közvitára bocsátott törvénytervezetet az Országos Tulajdon-visszaszolgáltató Hatóság dolgozta ki, ez egyelőre csak ötlet, amelyet még a kormánynak, majd a parlamentnek is el kell fogadnia. Mint magyarázta, az állami költségvetés szempontjából indokolt a csökkentett kártérítés, hiszen már nem olyan a gazdasági helyzet, hogy az állam olyan mértékben tudjon kárpótolni, mint évekkel ezelőtt.

Azonban az új szabályozás valószínűleg újabb perhullámot indítana el, azok, akik korlátozott kártérítést kapnak, bírósághoz fordulnának, arra hivatkozva, hogy korábbi igénylők természetben kapták vissza ingatlanjaikat, vagy azok reális értékével kárpótolták őket. Az RMDSZ azt szorgalmazza, hogy amit lehet, természetben kell visszaadni, hiszen az semmivel sem terheli a költségvetést, ha pedig erre nincs mód, akkor másik ingatlant vagy földet kell felajánlani cserébe, szögezte le Markó Attila.  Az eddigi tapasztalatok alapján elmondta, a visszaigényelt egyházi ingatlanok 20 százaléka esetén nem volt lehetőség a természetbeni visszaszolgáltatásra.

Az államtitkár ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy Romániát leszámítva egyetlen ország sem kárpótolta teljes mértékben az egykori tulajdonosokat, a rendszerváltás után általában morális jelentőségű részleges reparáció történt. Most már nehéz elfogadtatni az érintettekkel vagy a bírósággal, hogy évekig működött egy visszaszolgáltatási elv, ám azt módosítani kell, mert elfogyott a pénz, vélte Markó Attila, aki szerint 2001-ben kellett volna korlátozni a kártérítés mértékét.

Elmondta, az Emberjogi Bíróság megelégelve a rengeteg panaszt, arra a következtetésre jutott, hogy tartalmi hiba van a törvényben, ám az államtitkár szerint a kormánynak olyan változtatást kell elfogadnia, amely minden fél számára méltányos. Hangsúlyozta: az RMDSZ nem ért egyet a természetbeni visszaszolgáltatás leállításával, hiszen ez nem terheli az állami költségvetést, ez a „legolcsóbb kárpótlási forma”.
Jól áll a magyar egyházi
ingatlanok ügye

Markó Attila szerint a nemzeti kisebbségek közösségi vagyona esetében nincs jelentős számú magyar vonatkozású igénylés, ezek száma mintegy 50-re tehető. Az erdélyi magyar történelmi egyházak viszont körülbelül 1500 igénylést nyújtottak be, ebből 1006-ot bíráltak el kedvezően, 92-t pedig elutasítottak. Az államtitkár szerint mintegy 300 egyházi ingatlan sorsáról kell még dönteni, ebben a hónapban újabb épületek ügye kerül napirendre.

A magyar történelmi egyházak a többiekhez, különösen a görög katolikushoz képest nagyon jól állnak a visszaszolgáltatás terén, magyarázta az államtitkár, aki szerint az RMDSZ kiemelten figyelt erre. Hozzátette, a siker ugyanakkor annak is tulajdonítható, hogy ingatlanjaik szerepeltek a telekkönyvi rendszerben, így sokkal könnyebb volt beszerezni az igazoló dokumentumokat, mint például Moldvában vagy Havasalföldön.
Elutasítják a módosítást
az egyházak

Az új jogszabály mindenképpen visszalépést jelentene a restitúciós folyamatban – értékelte a kormány tervét Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, aki lapunktól értesült a közvitára bocsátott törvénytervezetről. „Szomorúnak és tragikusnak tartom, hogy a kormány korlátozni akarja az elkobzott ingatlanok kártérítési értékét, ez tulajdonképpen újabb államosítást jelentene, másodszor is elvennék tőlünk azt, ami jogosan a miénk” – fogalmazott a Krónikának a püspök.

Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke szerint a zilahi Wesselényi-kollégium épülete a legfájóbb pont a vissza nem kapott ingatlanok közül az egyházkerület számára. Az épületben ugyanis Ady Endre és több jeles személyiség nevelkedett református szellemiségben. „Mindent meg fogunk tenni, hogy a határozat ne lépjen érvénybe, akár erre, akár más épületekre vonatkozóan” – jelentette ki a püspök, aki az Európai Parlamentig is kész lenne elmenni kérésével. „Nem értem, miért éppen választás előtt foglalkoznak ilyesmivel, hiszen ez senkinek nem szimpatikus. Nem tesz jót Romániának sem Európa, sem a világ megítélése tükrében” – véli Csűry István.

Hozzátette, a királyhágómelléki egyházkerület a váradi római katolikus püspökséggel is szimpatizál, hiszen ennek még több ingatlant kell visszakapnia – egyelőre nincs döntés például a filharmónia épületéről, a Szacsvay-iskola épületéről és a Mihai Eminescu Főgimnáziumról sem, amelyet a premontrei prépostság igényel vissza évek óta. A református püspök egyébként úgy véli, az öszszes, valaha egyházi tulajdonban lévő épületnek már csak azért is jót tenne a visszaszolgáltatás, mert ezek egyre rosszabb állapotban vannak, és amíg folyik a restitúciós procedúra, nem is nyúlhat hozzájuk senki.
Várják, hogy véget érjen
az időhúzás

Elutasítja a közvitára bocsátott törvénytervezetet az Erdélyi Unitárius Egyház is – nyilatkozta a Krónikának Dácz Tibor, az unitárius püspökség gazdasági tanácsadója, aki szerint semmiképpen nem értenek egyet az új jogszabály létjogosultságával. Mint mondta, az unitárius püspökségnek jelenleg körülbelül 40 restitúciós ügye van folyamatban, többségben vidéki ingatlanok. „Mindemellett nagyobb épületek visszaszolgáltatását is várjuk, többek között Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen és Székelykeresztúron. A folyamatban lévő ügyek jelentős részének esetében már minden szükséges irat elkészült, így mindössze arra várunk, hogy a hatóságok ne húzzák tovább az időt” – tette hozzá Dácz Tibor.

Mintegy 40 visszaszolgáltatási kérelmének jóváhagyására vár a Szatmári Római Katolikus Püspökség is, amely 2003 óta 179 kérvényt tett le a restitúciós bizottságnál. „Reméljük, hogy a parlament nem szavazza majd meg a törvénytervezetet, hiszen azoknak a közösségeknek és személyeknek az értékeiről, vagyonáról van szó, akiket a régi rendszer megkárosított. Őket érné most is hátrányos megkülönböztetés” – értékelte lapunknak a kormány tervét dr. Schupler Tibor gazdasági igazgató.
Hátrányos megkülönböztetéstől
tartanak a nemesi családok

Méltánytalannak tartja a kormány törvénytervezetét Haller Béla, az erdélyi nemesi családokat tömörítő Castellum Alapítvány elnöke is, aki lapunknak elmondta, több volt szocialista ország is szimbolikus összeggel kártalanította a korábban államosított javak tulajdonosait, a folyamat pedig a rendszerváltást követően viszonylag rövid időn belül megtörtént. „Abban az esetben, ha a tervezett jogszabály hatályba lép, vélhetően Románia is csatlakozik ezen államokhoz” – mondta Haller Béla.

Az alapítvány elnöke azonban úgy vélekedett, a tervezet valószínűleg számos pert eredményez majd, hiszen hátrányos megkülönböztetés jön létre azok között, akik már visszakapták jogos tulajdonukat, illetve akik még várakoznak a visszaszolgáltatásra. Mint ismeretes, a román államnak még számos kastélyt, kúriát, udvarházat kell visszaszolgáltatnia az erdélyi nemesi családoknak, ezek többsége nagyon leromlott állapotban van. A restitúcióra váró ingatlanok közül Haller Béla a nemrég félig leégett radnóti kastélyt említette.
Iohannis: a szász közösséget is
megkárosítanák

Ellenzi a törvénytervezetet Klaus Iohannis nagyszebeni polgármester, a Német Demokrata Fórum elnöke is, aki szerint ennek elfogadása ismételt államosítást jelentene. „Mindez arra emlékeztet, amikor a 80-as években a vagyonától megfosztott szász közösséget nevetségesen kis összeggel kárpótolta a kommunista vezetés, amely ugyanakkor nem tartotta fontosnak, hogy megőrizze a szükséges okiratokat. Elsősorban az aggaszt, hogy a tervezet a magánszemélyek mellett a kisebbségi egyházakat is nagymértékben érinti” – mutatott rá az elöljáró. Elmondta, a tervezett jogszabályt a német kisebbségi szervezet is elutasítja.

Méltánytalannak értékelte a törvénytervezetet Lucian Croitoru, a Román Nemzeti Bank (BNR) elnökének tanácsadója is, aki a Mediafax hírügynökségnek úgy nyilatkozott: a kormánynak egységes kritériumokat kellene alkalmaznia a tulajdonosok kárpótlására. „A hitelesség és a bizalom megtartásához mindenképpen elengedhetetlen, hogy a hatóságok betartsák a korábban tett ígéreteiket” – vélekedett Croitoru.

Sok az elbírálatlan igénylés

A restitúciós hatóság által közölt legfrissebb, 2011 végi adatok szerint a legtöbb visszaszolgáltatási kérvényt a 2001/10-es számú törvény alapján nyújtották be, amely magánszemélyeknek teszi lehetővé, hogy visszakérjék egykori ingatlanjaikat. Összesen több mint 202 ezer kérvényt tartanak számon, amelyek közül az idei évig 79 965-öt bíráltak el kedvezően. Ezek közül 23 382 esetben szolgáltattak vissza természetben ingatlant, tehát a hatóságok a benyújtott kérvények 11 százaléka esetében döntöttek természetbeni visszaszolgáltatás mellett. Szakértők szerint ennek az alacsony aránynak egyik magyarázata az lehet, hogy a kommunizmus idején a városok nagyszabású iparosításon estek át, számos épületet, helyenként teljes lakótelepeket lebontottak, így sokan már csak kárpótlásra jogosultak.

A több mint kétszázezer kérvény közül még 76 603 vár elbírálásra, ami a benyújtott igénylések 37 százalékát jelenti. A kárpótlást igénylők összesen 50 538 kérvényt nyújtottak be, amiből 12 614 esetben ítélt meg a testület kártérítést. Az erdő- és mezőgazdasági területek esetében 63 309 iratcsomót iktattak a központi restitúciós hatóságnál, amiből 15 133 esetében született döntés. A nemzeti kisebbségek közösségi vagyona esetében 2154 kérvényt nyújtottak be, de ebből csak 574 esetben határoztak. Az egyházi ingatlanok esetében összesen 7246 igénylés érkezett, és 4552 esetben született döntés.

MTI

Krónika-Eklézsia, 2012-04-14

Kinek a dolga megoldást keresni a romániai, illetve erdélyi magyar ajkú cigányság helyzetére, milyen szerepet vállalhat mindebben az állam, az oktatás, az egyház? Ez volt a témája a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkársága, a Csibész Alapítvány, illetve a Lazarenum Alapítvány szervezésében a marosvásárhelyi Bod Péter központban tegnap és tegnapelőtt zajlott ülésszaknak. A konferencia első napján Böjte Csaba plébános tartott áhítatott, csütörtökön Jakab István, a Maros megyei EMNT elnöke köszöntőjével indult a nap, majd Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel.

A legutóbbi négy népszámlálás adatai szerint az elmúlt évtizedekben megháromszorozódott a roma lakosság száma Romániában, ez Maros, Szatmár, illetve Szilágy megyében a leglátványosabb. A roma hívők leginkább a neoprotestáns, ezen belül a pünkösdista gyülekezetekbe tömörülnek, Maros megyében viszont többen a református, Hargita megyében a katolikus vallás felé fordultak. A becslések szerint Romániában jelenleg 150 ezer magyarul beszélő roma él, az egyes megyék között nem érzékelhető migráció – derült ki Toma Stefánia és Fosztó László, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársai előadásából. Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az iskolák új – idén ősztől érvénybe lépő, diákszám szerinti – finanszírozási rendszere miatt az elkövetkezőkben „hadjárat” indul majd a Székelyföldön a roma tanulókért. Kali Attila, a Hargita megyei kisebbségi oktatásért felelős szaktanfelügyelő az egyház szerepét hangsúlyozta a roma diákok iskoláztatásában.

– Vannak közösségek, ahol az egyház hatására a roma felnőttek is igénylik az oktatást, mégpedig azért, hogy el tudják olvasni a Szentírás tanításait – mondta a szaktanfelügyelő. Szász Tibor András felsősófalvi református lelkipásztor a más etnikumúakkal szemben toleráns protestáns erdélyi magyar falvak vonzerejéről szólt. Nem véletlen, hogy a statisztikák szerint ezeken a vidékeken nagyobb a romák száma – hangsúlyozta a lelkész.

Székely János, az Esztergom–budapesti Főegyházmegye segédpüspöke a magyarországi romákat célzó munkahelyteremtő programokat, az oktatás, illetve a katolikus egyház kezdeményezéseit ismertette, majd az egyik templomban helyet kapott – minden misére 10-15 romát odavonzó – cigány zászló, illetve egy roma kisfiút naponta iskolába kísérő tanító néni történetét mesélte el, akinek egykori diákja ma már egyetemista.

Balog Zoltán, a magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság képviselője arra figyelmeztette a jelenlevőket, hogy a roma lakosság alacsony életszínvonala, illetve a korlátozott munkalehetőségek miatt ketyeg a bomba Kelet-Európában.

– A ’80-as években a cigányság 80 százalékának volt munkahelye, ez az arány mára 15 százalékra csökkent. A romaügyben nemcsak a problémát, hanem a lehetőséget, az erőforrást kell látni. Ha a roma lakosság foglalkoztatási szintje elérné az összlakosság foglalkoztatási szintjének átlagát, az 3, 4 százalékos gazdasági növekedést eredményezne.

Az államtitkár elmondta, hogy Magyarországon a roma gyerekek 95 százaléka kijárja a nyolc osztályt, legtöbbjüknek azonban nem sikerül munkát találni. Ezért van nagy szükség a munkaerőpiac valós igényeinek megfelelő szakképzőkre.

– Nyugat-Európa nem akarja, hogy a romaügy európai ügy legyen, de ha ezt Brüsszelben nem tudjuk közösen megoldani, akkor mit akarunk megoldani? – tette fel a kérdést Balog Zoltán, majd hangsúlyozta, hogy az állami segélyeknél fontosabb és eredményesebb a roma közösség önszervező erejének fenntartása, szükség esetén megteremtése.

Nagy Székely Ildikó, Népújság, 212-04-12