A magyarbikali gyülekezet néhány éve választotta meg papjának Szabó Mihályt, aki a beiktatása utáni első presbiteri gyűlésen elmondta, hogy három dolgot szeretne megvalósítani a szokásos lelkipásztori teendők mellett: zene-, számítástechnikai- és idegennyelv-órákat is szeretne tartani a gyülekezetben. Az első két évben sikeresen el is indította a zene és számítástechnikai felkészítőket. Előbbi annyira népszerűvé vált, hogy még a környező településekről, Magyarókerekéről, Kalotaszentkirályról és Bánffyhunyadról is érkeznek gyermekek zenét tanulni.

A zeneórák elméleti oktatással indultak, és bár némely gyermek csalódott volt ugyan, hogy több mint egy hónapig semmilyen hangszert nem vehetett a kezébe, de a legkitartóbbak végre eljuthattak odáig, hogy elsajátítsák a muzsikálás alapjait. Körülbelül egy esztendeig a gyerekek legnagyobb része kölcsön hangszeren játszott, ám amikor a szülők látták a gyermekek kitartását és lelkesedését, megvették nekik az elektromos gitárt, basszusgitárt vagy a szintetizátort. A településen a szülők átlagkeresete alig éri el a minimálbért, ezért a kb. 700 lejes hangszer beszerzése bizony nem csekély áldozatot jelentett számukra.

A zene segíti az önkifejezést is

A szülők nagyon örülnek annak, hogy a gyerekek ennyire feltalálták magukat a zene világában, és lankadatlan lelkesedéssel folytatják a gyakorlást. Némelyikük már titkon azt reméli, hogy valamikor együttest is alapíthat, sőt némelyek már dalszövegírással is kacérkodnak.

– A gyerekekre nagy hatást gyakorol a zene. Kialakult egy kis közösség, ahol igazán jól érezhetik magukat, de nem csupán emiatt fontos a zene. A lányom, amióta zenél, sokkal jobban ki tudja fejezni magát, nyitottabbá vált. Megpróbált egy dalt is írni, ami szintén annak a jele, hogy keresi az önkifejezés formáit – mondja a tizenkét éves Brigitta édesanyja.

Ahogy gyűltek az elektronikus hangszerek, újabb problémával kellett szembenézniük a bikali zenészeknek: megfelelő erősítést kellett szerezni. Ebben az esetben a más településekről érkező gyerekek szülei fogtak össze, és egy 16 sávos keverőasztalt vásároltak a gyerekeknek. A technikai felszerelés fejlesztéséhez hozzájárult még a bánffyhunyadi tanács és a magyarországi testvérgyülekezet is.

Ma már komoly felszerelést mondhatnak magukénak a Bikalon zenélő fiatalok. Néhány helyre már fellépni is hívták őket, nyárra pedig Szabó Mihály lelkipásztor zenetábort tervezget. A gyerekek most már otthon is zenélnek, sőt néhanapján némelyek a szüleikkel együtt is gyakorolnak.

– Édesapám már régóta gitározik, így a hangszert már ismertem azelőtt is, hogy a zeneórákra kezdtem volna járni. Időnként vitatkozunk is, mert apu másképp mutat egy-egy akkordot, mint ahogyan azt a tiszteletes úrtól tanultuk, de én ahhoz szoktam ragaszkodni, amit itt sajátítunk el – meséli a 13 éves Gyöngyvér.

Előfordul az is, hogy a gyerek nem ugyanazt a hangszert választja, mint amin a szülei játszanak. A közös zenélés ilyenkor még színesebbé válik, hiszen mindenki a saját hangszerén játssza a kiválasztott dalt.

– Apukám klarinétozik, és gyakran gyakoroljuk otthon együtt az egyházi énekeket. Legutóbb karácsonykor még a templomban is előadtunk néhány éneket az egyházi énekeskönyvből – mondja büszkén a magyarókereki lelkipásztor 11 éves fia, Áron.

A legdivatosabb hangszer a szólógitár, de azért szép számmal akad olyan gyerek is, aki más hangszeren tanul. Hogy ki milyen hangszert vett először a kezébe, elsősorban a karja hosszúsága határozta meg. Így tanulnak a legkisebbek furulyázni, a nagyobbacskák pedig már gitárral is próbálkozhatnak. Előfordult, hogy egy gyermek furulyával kezdte, aztán amikor kicsit felcseperedett, áttért a gitárra.

Mit nem okozhat öt gigabájt

A zeneórákat egy ideje az úgynevezett számítógépes bibliaóra előzi meg Magyarbikalon. Ez nagyjából úgy néz ki, hogy egy rövid igei bevezető után a lelkipásztor és hívei elmerülnek a szájbertérben, hogy megismerkedhessenek az informatika világával. Meglepő módon, az első alkalmon csupán néhány háziasszony vett részt, akik nagyon megijedtek, amikor a tiszteletes úr bájtokat és gigákat emlegetett, aminek ráadásul semmi köze nem volt az anatómiai alapismereteikhez. Amikor megtudták, hogy az első órán csupán tájékozódnak a számítógép alkotórészeiről, és nem muszáj feltétlenül mindent megjegyezni annak érdekében, hogy a kis unokával skype-olni tudjanak, kissé fellélegeztek.

Az első alkalom után a fiatalok is elkezdtek járni a számítógépes bibliaórákra. Az általános tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy bár a fiatal generáció állandóan a közösségi oldalakon lóg, sokan nem feltétlenül tudják, hogyan kell például egy háziolvasmányt megkeresni az internetes böngészőkön. Ehhez hozzájárul az a jelenség is, miszerint a számítógép-felhasználás annyira bonyolulttá kezd válni, hogy az ember érettségi nélkül lassan be sem tudja indítani a masinát. Az infós bibliaórák ennek köszönhetően szintén népszerűvé váltak a gyülekezetben.

A lelkipásztorok tevékenysége az utóbbi évtizedben rengeteget változott, különösen vidéken. Az igehirdetési szolgálatok mellett nagyon sok lelkész igyekszik megkeresni azt a kiegészítő tevékenységet, amely által a gyülekezeti tagokat közelebb tudja hozni az egyházhoz. A mai, többnyire virtuális világba beleszületett gyermekek figyelmét már nem könnyű lekötni a vallásórákon, bibliaórákon. Nem elég szárazon előadni egy bibliai történetet, hanem ki kell használni a digitális világ előnyeit. Nagyon sok helyütt vallásórákon már vetítéses bemutatókat tartanak, ami nem homályosítja el a hitoktatás lényegét, hanem közelebb hozza azt a gyerekekhez. Szabó Mihály Magyarbikalon nagyon jól megtalálta azokat a kiegészítő tevékenységeket, amelyek által lelkészként és emberként is közelebb kerülhet a fiatal és az idősebb generációhoz.